Antwort auf die Bewertung: "Valóban megrendeltem a fent jelzett fuvart. Az utazást megelőző napon kaptam egy hívást az e-flottától, amire tényleg nem reagáltam, s mondhatni, hogy az én hibámból maradt el az egyeztetés, de valójában az aznapi körülményeim nem tették számomra lehetővé a visszahívást, (de ezt nyilvánvalóan csak én tudtam). Az utazás napján tudtam csak visszahívni az e-flottát, számolva azzal, hogy ezek után esetleg nem tartottak fenn helyet a számomra. Nem lepődtem volna meg, ha ez lett volna az eredmény, s elfogadtam volna, mint egyfajta következményt. Ehelyett biztosítottak arról, hogy a megrendelésem továbbra is él, bár nem lesz könnyű megoldani a kitérős felvételemet a többi utas különböző beszállási helye és időpontja miatt. de valahogy mégis megoldják. Majd biztosítottak arról, hogy a sofőr időben fog jelentkezni telefonon. A telefon meg is érkezett, s a sofőr azt mondta, hogy ő még Franciaországban van, és én leszek az egyedüli utasa. Ezen kissé meglepődtem, de tudomásul vettem, hogy ez van. Csak később indultak be a gondolataim, hogy lehetséges ez ? Kezdetben csak enyhe bizonytalanság-érzésem támadt, mert valamit nem éreztem rendjén, s mire a sofőr megérkezett, s rápillantottam a kocsijára és rá, a sofőrre, valami kifejezhetetlen rossz érzés fogalmazódott meg bennem, hogy ne induljak el erre az útra. Egyszerűen nem volt bizalmam a sofőrhöz és a kocsijához sem. Nem tudom, hogy nő létére ki ülne be szívesen este egy olyan 8-9 személyes kocsiba, melyről tudja, hogy egész éjszakán át egyedül utazik benne egy számára - ha nem is unszimpatikus, de egyáltalán nem rokonszenves - sofőrrel.? És biztonsággal el merne-e aludni a kocsiban (esti, éjszakai útról lévén szó), ilyen körülmények között? Nem szeretném megbántani a sofőrt, mert nem zárhatom ki, hogy alapjában egy jóra való ember, de semmi meggyőző erőt nem találtam benne, mikor kérdéseket tettem fel neki az Oszkárral kapcsolatban. Mivel egyetlen sms-t sem kaptam az utazást megelőzően az útra, kocsira, sofőrre, stb. vonatkozó adatokkal, valahogy nem állt bennem össze a kép, bizalmatlanná váltam, s ezt el is mondtam az e-flotta munkatársának, akit tanakodásaim közben felhívtam. Mivel e munkatárssal való beszélgetés több meggyőző erővel bírt, igyekeztem magamat is meggyőzni arról, hogy talán mégis elindulhatok erre az útra, ezért ki is vittem a bőröndömet és utazó táskámat a kocsihoz, amit a sofőr bepakolt a csomagtartóba. Én magam fél lábbal sem szálltam be a kocsiba, mert vissza kellett még néznem a házba, s mivel visszatérve a kocsihoz, ismét túl erős volt a rossz érzésem, megkértem a sofőrt, hogy adja vissza a poggyászomat, mert ezúttal már biztos vagyok abban, hogy nem utazom. Ez volt az e-flottás történetem, és nagyon sajnálom, ha bárkit is megbántottam a döntésemmel, de talán mindannyiuknak volt már olyan tapasztalata, hogy nem érdemes a rossz érzéseink ellenében lépni, mert abból nem szoktak jó dolgok kisülni. Én mindenesetre nagyon megkönyebültem, hogy nem szálltam be abba a kocsiba.
"