"Teljesen lesújtva állok a történtek előtt. Első oszkáros útja lett volna, a megbeszélt helyen várakoztam, majd indulás előtt 3 perccel hív. "Nem érek oda." Kérdezem, hogy ez mit jelent, mennyit késne? "Olyan 20 percet." Kérdezem, hogy merrefelé lakik, hátha pont az útvonalon vagy kisebb kitérőre? Nem mondja meg, de olyan 20 perc múlva tudna ott lenni a kivezetőn is. Mondtam, hogy 10 perc még beleférne talán, de 20 nem, van másik utas is, aki vár, nem tudna nagyon sietni és 10 perc alatt kiérni vhova az útvonalunkon? Mondja: jó, akkor igyekszik. Mondom, de ha az ugyanúgy 20 perc, mivel nem mondod meg, honnan jössz, nem tudok segíteni, így akkor nem tudlak megvárni sem, úgyhogy ha tényleg 10, csak akkor egyezzünk meg ebben a lehetőségben. " Hát akkor nem ér oda mégse 10 perc alatt." Mondom, értem.1 perc néma csend. Én szakítom meg azzal, hogy akkor sajnálom, de nem tudom megvárni. Elmondtam, remélem, tudja, hogy működik ez a rendszer és hogy foglalt egy helyet más elől. Nincs válasz. Kellemes estét kívántam, majd elköszöntem. (Az már eltörpül, hogy így a költségmegosztás elve is sérült.) Nem tudom, csak remélni, hogy ráérez az ízére ennek a rendszernek. Hogy majd törődik a másik féllel is, aki odafigyel és törődik az ő igényeivel."