"Az adott időpontban, az adott helyen vártam Andreát, de helyette egy férfi jött az útra. Más utas ezen az úton nem jött velem. Nem sokkal az indulás után jelezte, hogy húszezrese van, úgyhogy ha nem tudok vissza adni, akkor valahol majd meg kellene állni felváltani. Jeleztem, hogy nem vagyok bank és ekkora címletből most nem tudok vissza adni. Ettől nem lett nyugodtabb és egy pillanatra még az is felvetődött, hogy kiszáll, de miután mondtam, hogy szívesen megállok már nem erőltette a dolgot. Ezután ő elzárkózott a beszélgetés elől, viszont a hangnemet ahogy ezt közölte nem tűröm el az autómban - ezt közöltem is vele.
A célhoz érve felébresztettem és megmutattam, hogy hol tudja felváltani a pénzét. Miután felváltotta illedelmesen jelezte, hogy fizetni szeretne: "Remélem, hogy ebből már tudsz vissza adni". Igen, 2000 Forintból már tudtam volna. Az más kérdés, hogy ha felváltotta, akkor miért nem úgy, hogy pontosan tudjon adni. Miközben az autóban kerestem a visszajárót, ő kivette a csomagtartóból a táskáját és eközben leverte a kalaptartót, bárkivel előfordulhat, de úgy ne próbálja lecsukni a csomagtartót. Mondtam, hogy azt úgy nem kellene erőltetni, közben pedig bizonygatta, hogy nem miatta csúszott ki a helyéről a kalaptartó. Érdekes, hogy mikor bepakolt még a helyén volt. Ekkor azzal a kijelentéssel, hogy az út elejétől hülyének néztem és jelentsem fel a rendőrségen, fizetés és köszönés nélkül távozott.

Ezután felhívtam Andreát, hogy jelezzem neki a történteket. A megadott telefonszámon Andreáról még nem hallottak, de az úr elismerte, hogy ő foglalta az utat az ismerősének. Elnézést kért és felajánlotta, hogy Győrben elmehetek a pénzemért. Véleményem szerint a minimum az lett volna, hogy ő elhozza nekem az út árát."